Kölcseyseknek meséltek volt kölcseysek
Az „Iskola másként" hét alkalmából a Kölcsey Ferenc Főgimnázium több mint száz diákja választotta az iskola által szervezett tevékenységek közül éppen azt, amelyen az önkéntességen keresztüli felelősségvállalás témakörét boncolgatták olyan volt kölcseys diákok, akik jelenleg valamilyen vezető szerepet töltenek be Szatmár megyében, legyen szó politikáról, kultúráról vagy akár a gazdasági szféráról.
A meghívottak vidám hangulatban egyeztek meg arról, hogy ki legyen az első, aki elmondja, hogy az ő idejében mit jelentett önkéntesnek lenni, s mit is jelent a társadalmi felelősségvállalás, vagy éppen az, hogy mennyire összeegyeztethető az önmegvalósítás és a saját közösség iránti alázat. Az első felszólaló, így a legidősebb is egyben dr. Kósa Attila volt, a Caritas egyik igazgatója, aki munkája mellett önkéntességre is szakít időt. Őt Boér Ádám Szatmár megyei vállalkozó követte a sorban, aki elmondta, hogy hosszas külföldi tartózkodás után döntött úgy, hogy visszatér Szatmárnémetibe, s azóta is közösségtámogató tevékenységet végez az informatikai cége vezetése mellett.
Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács, illetőleg az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke kimondottan üdvösnek érzi, hogy a fiatalok elmenjenek külföldre, lássanak világot, de szeretné, ha azután az ott tapasztaltakkal gazdagodva térjenek vissza a gyökereikhez, és Szatmár megyében keressék a boldogulásukat. A közigazgatási szférát Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere is képviselte, aki a kölcseys éveket az életét egyik alapvetően meghatározó időszaknak nevezte, s elmondta, hogy a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés egyik alapítójaként szembesült azzal, hogy mennyire fontos az, hogy a fiatalok is részt vállaljanak a közösségekből, és hiányolta a mostani fiatalok jelenlétét a rendezvényekről, valamint azok szervezőcsapatából.
A szervezői oldalról csatlakozott a beszélgetéshez Ilonczai Annamária, a MADISZ társelnöke, aki kivetített képekkel is illusztrálta, hogy milyen tevékenységekkel is foglalkoztak az elmúlt évtizedekben, és provokatív kérdésekkel igyekezett a diákokat is bevonni a beszélgetésbe. Őri-Pákay Franciska, az RMDSZ ügyvezető elnöke inkább arról beszélt, hogy meg kell találni az egyensúlyt az egyén és a közösség között, és olyan pályát kell választani, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a közösségépítés közben juttasson el az önmegvalósításig. Erre mintegy válaszként szólalt fel Butka Gergő, akit ugyanannyira ismernek gumiabroncsok forgalmazójaként, mint érdekes és a maguk nemében Szatmár megyében egyedülálló rendezvények ötletgazdájaként és kivitelezőjeként. A középiskola éveiben olyan lehetőségnek tekintette az önkéntességet, amely bizonyos előnyököz juttatta, de felnőttként is úgy gondolja, hogy az önkéntesség is lehet az önmegvalósítás útja. 
A megívottak közül utolsóként, de nem utolsó sorban Stier Péter, a Szatmárnémeti Északi Színház igazgatója mondta el, hogy bár neki az egyetemi évei voltak a meghatározóbbak, s nem is akart hazajönni igazán, a rendezvények szervezése során olyan közösségekbe került bele, akik révén egyre inkább úgy érezte, hogy élhető város Szatmárnémeti. A „beszámolók" végén a diákok bátortalanul ugyan, de kérdéseket tettek fel, amelyekre a meghívottak igyekeztek olyan válaszokat adni, amelyek segíthettek annak eldöntésében, hogy megéri-e önkéntesként részt vállalni a közösség életéből.
